Az ortopédia a tartó- és mozgató szervrendszer, a csont- és izomrendszer szerzett és veleszületett rendellenességeire és azok kezelésére specializálódott szakterület. Az orvostudomány e területe a csont- és izomrendszer, a végtagok, a gerinc és a járulékos szervek alakjának és működésének helyreállításával, megőrzésével és fejlesztésével foglalkozik, melyekhez gyógyszeres, sebészi és fizikai módszereket egyaránt alkalmaz.
A vizsgálatot ortopédus szakorvos végzi az aktív (izomzat) és passzív (csontváz) mozgási szervrendszer szerzett, vagy vele született megbetegedéseinek diagnosztizálásával és kezelésével.
Az alábbi tünetek és rendellenességek esetén forduljunk ortopédiai magánrendeléshez:
- Akut és krónikus térdpanaszok – térdkalács rendellenességek, meniscus sérülések, ízületi kopások, szalagsérülések, ízületi tok heges elváltozásai.
- Ízületek veleszületett rendellenességei – csípőficam vagy rendellenes kinövések, egyéb dysplasiák
- Ízületek szerzett elváltozásai, ízületi kopások – arthrosisok.
- Statikai rendellenességek, fejlődési rendellenességek – lúdtalp, gerincferdülés.
- Felső végtag elváltozásai – teniszkönyök, golfkönyök, alagút szindróma, ínhüvelygyulladások.
- Vállpanaszok: fájdalmak, duzzanatok, mozgáskorlátozottság – rotator-köpeny elváltozások, impingement szindróma, befagyott váll szindróma.
- Akut és krónikus gerincelváltozások – derékfájás, lumbágó, porckorongsérv, nyaki, háti gerincszakasz fájdalmai.
- Idegi eredetű izom és csontbetegségek – neuromuscularis kórképek – a születéskor elszenvedett agykárosodás következményeiként kialakult, mozgásszerveket érintő betegségek.
Az ortopédiai vizsgálat menete:
Az ortopédia szakrendelésen az ortopédus először kikérdezi a pácienst a korábbi betegségekről, a családban előfordult kórképekről, illetve volt-e korábban bármilyen műtéte. Ezután a jelenlegi panaszokról kérdez: a fájdalom pontos helyéről, erősségéről, gyakoriságáról, fennállásának idejéről, illetve hogy köthető-e bármilyen aktivitáshoz vagy napszakhoz.
Ezt követi a panaszos testrész fizikális vizsgálata. Először megtekinti az érintett testrészt, hogy szemmel látható elváltozás megfigyelhető-e, majd funkcionális vizsgálatokat végez. Ezek során az érintett végtag működését ellenőrzi (stabilitás, mozgásterjedelem). Végül ellenőrzi a perifériás idegek funkcióját, hogy a panaszos terület érző és mozgató reflexei megfelelően működnek-e. A fizikális vizsgálat a sérülés vagy deformitás mértékében járhat fájdalommal. A fájdalom vezető mozgásszervi panasz, ami vizsgálat idején sokszor csak provokatív úton idézhető elő, viszont jelentős diagnosztikai szereppel bír.
Szükséges lehet a pontos diagnózis megállapításához szükséges egyéb képalkotó diagnosztikai vizsgálat (MR, CT, röntgen vagy ultrahang) esetleg laborvizsgálat, arra a szakorvos javaslatot tesz.